NyraA hajnal még csak árnyalat az égen – halvány, kékes derengés a fekete és a szürke határán. Az ablakon beszűrődő fény finoman rajzolja ki a fagerendák kontúrját, és ezüst szalagként simul végig a sötét, vastag függönyök redőin. A falak csöndben tartják magukban az éjszaka titkait, és az egész világ olyan mélyen hallgat, mintha még nem döntötte volna el, készen áll-e felébredni.Kinyitom a szemem.Pár pillanatig nem fókuszálok, csak a mennyezet repedéseit követem nesztelenül, gondolatok és érzelmek kusza rétegein át. A bőröm nyirkos, alattam még ott vibrál az álom emléke – mintha a sötétség is belém ivódott volna, míg aludtam.Ködben jártam. Árnyak között. Egyedül. A fájdalom nem volt fizikai, inkább valami ősi, belső rettegés, ami nem oszlott szét azzal, hogy felriadtam. Még most is ott lappang a bőröm alatt, az izmaim mélyén, a lelkemben. Nem tudom pontosan, mit láttam, vagy mi nézett vissza rám a ködből. Csak azt, hogy figyeltek. És amit láttak… az nemcsak én voltam, hanem ők is
Last Updated : 2025-09-01 Read more